UKIMOZI — Mome Anim Filmblokk
A MOME Animációs közössége, a MOME Anim a magyar animáció egyik meghatározó kreatív műhelye és szellemi centruma. Az Ukmukfukk Zinefeszt alkalmából az ő animációs filmjeiket nézhetjük az elmúlt öt évből, ingyen és bérmentve, közel 80 percben, a szervezők szubjektív válogatásában. Alább olvashattok a vetítendő filmekről, az előzeteseket a címekre bökve láthatjátok. A művek eredeti nyelven, angol felirattal kerülnek bemutatásra.
Hegyi Olivér - Take me please (2017), 14 perc
Hegyi Olivér 2017-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció mesterszakán filmjével, a Take me please című digitális rajzanimációval. A film egy párkapcsolat széthullásának utórezgéseit kísérli meg lemodellezni. A fiú bizonytalan, de szakítani sincs ereje. Végül a lány mondja ki, hogy legyen vége, és a következő találkozásukkor a lány már az új barátjával van. A lesújtó valósággal történő szembesülést a fiú menekülése követi. A sors megajándékozza őt egy váratlan kalanddal, lestoppol egy francia kocsit, ami elviszi őt messzire. A menekülésből egy új valóság csírázik ki: a franciákkal való utazás lett a jelen valóság, ám a fiú visszasüllyed múltjába, elréved hibáin, álmodozásai újra felülemelkednek valóságán, és a gyakorlatban ismét kudarcot vall, megint képtelen határozottan állást foglalni. A pillanat hevületében lelkesedik vagy épp kedvetlenedik el, és ez a magatartás hosszútávon megfosztja őt hitétől.
Tompa Borbála - Random Walks (2016), 8 perc
Tompa Borbála 2016-ban diplomázott a MOME animáció szakon a Random Walks című animációs dokumentumfilmmel, amely számos külföldi fesztiválon szerepelt. A film egy experimentális animációs dokumentumfilm, mely szkeccsszerűen összefűzve mutatja be öt Magyarországon élő migráns történetét. Egyszerre kapunk ízelítőt az őket körülvevő környezet elutasító jellegéből és a magánéletük nehézségeiről.
Lerch Júlia - Needs (2020), 6 perc
A NEEDS négy rövid, összefüggő, de külön-külön is értelmezhető rövidfilmből álló sorozat. Minden epizód egy-egy fiziológiai szükségletet mutat be, ironikus mikrotörténetek formájában, amelyek a fiziológiai igények, ösztönök emberi lét feletti zsarnokságát illusztrálják. A történetekben az a gondolat vetődik fel, hogy mi volna, ha az adott szükségletek módosulnának, időben eltolhatók lennének, igazodni tudnának a napirendünkhöz. A díszletek, a terek anyagukban változó, a valóságra távolról utaló, képzeletbeli világok, amelyekben hangsúlyozottan nem emberszerű, hanem amorf karakterek mozognak, ellenpontozva organikus, biológiai determináltságunkat.
Balogh Fábián András - Our House (2018), 9 perc
Három srác felfedez egy elhagyatott, szürke épületet a kertvárosban. Miután körbejárják a tereket, a földszinten egy bezárt ajtóra bukkannak. Megpróbálják az ajtót különböző módokon feltörni, ez sehogy sem sikerül, így végül a főszereplő egy téglával töri be a garázs hátsó ablakát. A garázsban egy lerobbant autón kívül a legkülönbözőbb tárgyakat őrzik, hőseink végül egy neonzöld fürdőruhával távoznak. Hazaérkezéskor a főszereplőt bűntudat keríti hatalmába, egy álomszerű látomást él át, amelyben felelősségre vonják tette elkövetéséért. Ezek után meg kell szabadulnia a fürdőruhától.
Ottlik Anna - Prímek (2018), 8 perc
Ottlik Anna diplomafilmjének célja, hogy körüljárja azt a kérdést, hogy miként hatnak ki gyerekkori sérelmek egy felnőtt életére. Ezt a kérdést egy apa–fiú kapcsolaton keresztül mutatja be. A film az emlékek és a jelen síkján játszódik felváltva; a jelenben egy felnőtt férfi reggelét kísérhetjük végig, a múltban pedig az apjával kapcsolatos emlékeket látjuk. A két síkot a narráció mellett a számok és a matematika kapcsolják össze. Ez a kettősség és az összekapcsolódás vizuálisan is megjelenik. A jelen éles, grafitos, merev, a múlt pedig foszlányosan színes, homályos.
Mákó Borbála - Csend (2018), 12 perc
Mákó Borbála diplomamunkája egy háromcsatornás kiállított animációs film. Műfaját tekintve tájképvideo. A három kivetített kép körbeveszi a befogadót. Különböző helyszínek, éghajlatok, időjárási körülmények és különböző napszakok között ugrálunk, mégis az lehet a befogadó érzése, hogy mindez most történik, egyszerre. A világ sokféleségével mutat rá annak egységességére. Ahogyan a lemenő nap a világ egy más pontján felkelő nap egyúttal.
Ászity Boglárka - Alvások (2019), 7 perc
Az Alvások c. animációs film személyes családi emlékeken alapszik. A mozaikos történetekben alvási szokásaikon keresztül mutatom be családom egyes tagjait, illetve hogy mi hogy alszunk. Ezek az emlékek bár egyediek, mégis megelevenítenek valami univerzálisat az alvási szokásainkkal kapcsolatban.
Győrfi Ágnes - Szélfogó (2020), 7 perc
Egy kisgyermek vidéki nagyszülőknél töltött élményei haiku-szerű képekben elevenednek meg. A gyermeki lélek és a természet kapcsolata egyszerre személyes és univerzális, általános és szimbolikus. A film jelenetei mozaikdarabok, melyek az alkotásban egy egésszé olvadnak össze.
Orosz Judit - Odakint (2019), 9 perc
Az Odakint című animációs rövidfilm egy társaival bújócskázó kislányról szól, aki búvóhelykeresés közben elmerül a kertben, majd egészen távolra keveredik onnan. A filmben kisgyermekkori élményeket, hangulatokat szerettem volna összegyúrni egy elmesélhető történetté. A kertben, természetben való elmélyülés, tudatos jelenlét, rácsodálkozás indított el afelé, hogy ezt a témát animációs filmként dolgozzam fel.