Háttérzene államcsínyhez

A Háttérzene államcsínyhez összehozza a hidegháborút, a posztkoloniális Afrikát, a nyugat-európai politika kétszínűségét, a faji megkülönböztetést és minden idők legnagyobb dzsesszzenéit. Az 1960-as év „Afrika éveként” került be a történelemkönyvekbe. A kontinens több országa ekkor nyerte el függetlenségét a gyarmatosító hatalmaktól, és vált az ENSZ tagjává. Ezzel egyidőben elindult a verseny, melyik politikai blokk – a nyugat vagy a Szovjetunió – tudja magához csábítani a frissen alakult országokat, köztük az egyik legfontosabbat és legnagyobbat: a Kongói Demokratikus Köztársaságot. Az ország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke Patrice Lumumba volt, akit az amerikai és belga vezetők túlságosan szuverénnek tartottak, és mindent megtették, hogy elmozdítsák a helyéről.

A film óriási nemzetközi sikert aratott: díjat nyert többek között a Sundance-en, Thesszalonikiben, Bergenben és a Sofia Nemzetközi Filmfesztiválon, valamint Oscar-jelölést is kapott a legjobb dokumentumfilm kategóriában. A kritikusok kiemelik a film egyedi formai megoldásait, a történelmi mélységet és azt, ahogy zene, politika és propaganda összefonódását feltárja.

A Soundtrack to a Coup d’État nemcsak történelmi dokumentumfilm, hanem egyfajta politikai thriller is, amely új nézőpontból mutatja be a gyarmati múlt örökségét. Jazzként lüktető, archív anyagból építkező film, amely egyszerre reflektív és felkavaró.