Én még itt vagyok

Ainda Estou Aqui

brazil-francia történelmi dráma, 137 perc, 2024

Eredeti portugál nyelven, magyar felirattal

Rendező: Walter Salles

Szereplők: Fernanda Torres, Selton Mello, Fernanda Montenegro, Valentina Herszage, Luiza Kosovski, Guilherme Silveira

Forgalmazó: Magyarhangya

PREMIER: 2025.03.20.

Teljes árú jegy: 1900 Ft
Diák-nyugdíjas-pedagógus jegy: 1600 Ft

Jegyet veszek

Megnézem az előzetest

Az “Én még itt vagyok” (Ainda Estou Aqui) megrendítő brazil dráma, amely Eunice Paiva életét mutatja be az 1970-es évek katonai diktatúrája alatt. Férjét, Rubens Paivát, aki ellenzéki politikusként nyíltan bírálta a rezsimet, 1971-ben erőszakkal elhurcolják otthonukból. Eunice és öt gyermekük nemcsak a férj és apa hiányával kénytelenek szembenézni, hanem az elnyomó rendszer kegyetlenségével is. Eunice rendíthetetlenül küzd az igazságért és férje sorsának felderítéséért.

A filmet Walter Salles rendezte, aki korábban olyan alkotásokkal vált ismertté, mint a “Központi pályaudvar” és a “Motoros naplója”. A főszerepben Fernanda Torres látható, aki Eunice Paivát alakítja, míg édesanyja, Fernanda Montenegro is szerepet kapott a filmben. A történet alapjául Marcelo Rubens Paiva azonos című könyve szolgál, aki Eunice és Rubens legidősebb fia, és mindössze 11 éves volt apja eltűnésekor.

A film jelentős nemzetközi elismerést kapott: a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyv díját, és három Oscar-díjra jelölték, többek között a legjobb film és a legjobb nemzetközi film kategóriában. Fernanda Torres alakítását Golden Globe-díjjal jutalmazták, így ő lett az első brazil színésznő, aki elnyerte ezt az elismerést.

Rendezői kommentár

Amikor először olvastam Marcelo Rubens Paiva könyvét, mélyen megérintett. Paiva elsőként mesélte el a desaparecidos – azok az emberek, akik a brazil diktatúra alatt tűntek el nyomtalanul – történetét a túlélők szemszögéből. Eunice Paiva, egy ötgyermekes édesanya tapasztalatain keresztül egyszerre tárult fel a veszteség feldolgozásának terhe, és egy történelmi seb, amitől a mai napig szenved a nemzetünk. Ez a film rendkívül személyes: ismertem ezt a családot, és barátok voltunk a Paiva-gyerekekkel. Az otthonuk máig élénken él az emlékeimben. Az alatt a hét év alatt, míg az Én még itt vagyok megszületett, Brazília ismét veszélyesen közel sodródott az 1970-es évek disztópiájához – ez pedig még sürgetőbbé tette ennek a történetnek az elmesélését.