Sirāt — Tánc a sivatagban
Megnézem az előzetest Luis egy dél-marokkói sivatagi rave-partin keresi eltűnt lányát, kamasz fia, Esteban társaságában. A tömegből egy maroknyi megszállott technofüggő válik ki: ők egy még mélyebbre, a semmi közepére tervezett bulira indulnak, és Luis abban a reményben csatlakozik hozzájuk, hogy ott végre ráakad a lányára. Ahogy a rozoga furgonokból álló konvoj egyre beljebb hatol az Atlaszon túli kietlenbe, a rádióból háború híre szűrődik be – két ország fegyveres konfliktusa, amely pillanatok alatt az egész világot lángba borítja. A keresés útja innen valami sokkal zsigeribb, könyörtelenebb próbatétellé válik.
A cím a muszlim hagyomány Szirát-hídjára utal: a hajszálnál keskenyebb, kardnál élesebb átjáróra pokol és mennyország között, ahol a lélek szembesül önnön valódi természetével. Óliver Laxe ebből épít műfajilag besorolhatatlan filmet, amelyet maga „pszichedelikus road movie-ként" ír le – útifilm, túlélődráma, spirituális misztérium és apokaliptikus látomás egyszerre, amely menet közben cseréli le a saját szabályait. A kritika a Mad Max: A harag útját, Antonioni Zabriskie Pointját és Clouzot A félelem bérét emlegette mellette, a végeredmény mégsem hasonlít egyik elődjére sem.
A Párizsban született, Galiciában felnőtt Laxe harmadik nagyjátékfilmje ez, és a rendező régi, testközeli viszonya Marokkóhoz – ahol évekig filmes műhelyeket tartott, és egy pálmaligetben élt – végig átüt a képeken. Cannes rendre díjazta: a Mimosas a Kritikusok Hete fődíját nyerte, az O que arde az Un Certain Regard, a Sirât pedig a fő versenyprogram zsűridíját. Sergi López (A faun labirintusa) mellett szinte a teljes szereplőgárda amatőr, valódi rave-esekből áll, akiket a jelmeztervező utcai castingon válogatott össze.
Mauro Herce Super 16 milliméteres nyersanyagra forgatott, szemcsés, izzó képei és Kangding Ray hömpölygő technopartitúrája nem kíséri, hanem hajtja a filmet: itt a hangból lesz a cselekmény motorja. A forgatás maga is határhelyzet volt – egyetlen homokvihar a stáb objektívjeinek javát tönkretette. Az eredmény olyan mozi, amely a testre céloz, nem az agyra.
A film Spanyolország Oscar-nevezéseként a legjobb nemzetközi film és a legjobb hang kategóriában is jelölést kapott, tizenegy Goya-jelölést gyűjtött, a Metacriticen 85, a Rotten Tomatoesen 91 százalékon áll. Justin Chang (The New Yorker) 2025 legzsigeribb, leginkább magával ragadó mozielményének nevezte. Olyan film, amelyből – ahogy az egyik spanyol kritikus fogalmazott – nehéz sértetlenül vagy közömbösen kikerülni.